Grillezzünk

Az emberiség kialakulásában, a tűz megszerzése alapvető szerepet játszik. Őseink legfontosabb tennivalóit a csoportos zsákmányszerzés és az élelem gyűjtögetése és elosztása képezte, a táplálkozás szükségszerűségénél fogva.

A nyers hús tápértéke erőt biztosított, de az ízeket csak a tűz felhasználásával kezdték megismerni és folyamatosan előállítani. A már nomád, vándorló nemzetségek, melyek állandó lakhellyel nem rendelkeztek, csak az ideiglenesen rakott tűz lehetőségét tudták kihasználni. Áttüzesedett kövekre fektették a feldarabolt zsákmányhúst, vagy tűzifán elhelyezve közvetlen égették meg, a kezdeti lehetőségek kóstolgatásaként. Időszámításunk előtt körülbelül 4000. körüli kőbevésett emlékek tanúsítják, hogy a perzsa birodalom harcosai már ismerték a nyárssütés módját, hiszen fegyverüket, mely hosszú kardszerű tőrrel egészült ki, nyársként tartják a lobogó tűz fölé a domborműveken. Írott emlékeinkben arab vándorló kereskedők nyárson sütnek birkát, illetve kecskehúst, melyet fűszeres, ízes és illatos lével öntöznek. Európa a keresztes háborúk évtizedei után ismerkedik meg a nyársonsütés ínyencségével. A nagy udvartartások szívesen építik be lakomáikba az igen látványos finomságokat.

Mátyás király budai udvartartása gyakran rendezett lakomákat, ahol a 87 fogásos menüsorban megtaláljuk a zsarátnokon (hamvadó parázs) forgatott hízott ökröt, mely gyomrának helyén fűszeres malackát sütöttek, a malackában pedig előre pácolt vadnyulat helyeztek.
Mátyás király idejéből maradt fenn a legtöbb írásos emlék, mely részletesen említi az udvartartás társadalmi eszményei mellett a díszvacsorák lebonyolítását, a királyi szakácsok és a konyhai szolgahad napi tennivalóit.
Tudjuk, hogy olasz szakácsok is igyekeztek a mézes ínyencségeket előállítani, míg a vadászatok eredményeit magyar szakácsok kuktahada készítette el nap mint nap. A napokig tartó lakomák Európa szerte népszerűek voltak a tehetősebb főnemesek körében, már a XV. század előtt is.
Ennek oka elsősorban az egyre bővülő fűszerek választékával magyarázható. Mert a rostonsütés, nyársonsütés mint a legismertebb ételkészítési módszer, a fűszerek kavalkádjával variálhatóbbá vált. Mátyás udvarában, a már honfoglalás óta ismert és használatos, bolgár és török hatásra meghonosodott borssal fűszerezték ételeiket. A ránk maradt hiteles adatok alapján tudjuk, hogy sokat költöttek fűszerekre és így használták a következőket is: gyömbér, fahéj, bors, szegfűszeg, sáfrány, ánizsmag, köménymag, édeskömény, komló, méz, füge, tárkony.

Napjainkban is, az ünneplés fénypontjaként szívesen sütnek ökröt, úgy hogy a befűszerezett, besózott hatalmas állatot több órán át nyárson forgatják a parázs fölött, melynek zsiradékával és sörrel folyamatosan locsolva készül. A már megsült húst forgatás közben nyesegetik, nehogy megégjen, így jól megsül minden porcikája. A turista szinte minden nap találkozhat Horvátországi útja során olyan vendéglőkkel, ahol dél tájt bárányt sütnek, vagy malackát, melyet a vendégek jóízűen elfogyasztanak.

A grillezés, nyársonsütés lehetősége mindenki számára adott, különösebb beruházást nem igényel. A nyersanyagok mindenhol hozzáférhetőek, és ha a szándék akarattal párosul, remek szórakozást biztosít és megismerkedhetünk a kulináris örömökkel e speciális, és izgalmas területével.